2016. május 22., vasárnap

'The Purple Killer' blogkritika

Bármilyen erősen ostoroztam is a lelkiismeretemet, nem voltam később előbb rászánni az időt, hogy leüljek a blogon a 9. kritikaalanyom elé, átrágjam magam rajta, és kivesézzem. Hiába, január 29-én rendelted a kritikát, és én egy ilyen lusta zsivány vagyok. Legyen úgy!



The Purple Killer


A kinézet
1. A fejléc. Első ránézésre ellentmondásosnak nevezném. Nem a te munkád, de mégis leírnám róla a véleményemet. A háttér nagyon tetszik, kidolgozott, igényes, jó felbontású. Ötletesnek találtam, mert az egyik oldalon téli képek vannak, a másikon meg egy tavaszi, virágba borult fa ága látszik; biztos direkt lett ilyenre megcsinálva. A hátterének tehát minden eleme elnyerte a tetszésemet.
Nem így a középre beillesztett karakterek. Színvilágilag még illenének is a háttérbe, hiszen lila és szürke színben pompáznak, de a nagyobbik felbontása hagy maga után némi kivetnivalót, a másik meg... hát, a másik emlékeztet rá, hogy miért nem szeretem a képregényeket/animéket/akármi is ez. És ez nem sértés, csak jelezni akartam, hogy sem érzékem, sem tapasztalatom nincs az ilyen jellegű dolgokhoz, épp ezért nem lehetek túl szakszerű vagy épp objektív ezekkel kapcsolatban. De a célközönségnek bizonyára pont ezek a karakterek jönnek be, ezért nem lehet belőle hátrány.
Ami még a szemembe ötlött, a cím. A 'Killer'-t nehezen lehet kivenni, a 'The Purple' betűtípusa pedig szerintem nem illik a fejléc összhatásához.
A fejléc maga viszont tökéletesen illeszkedik a blog egészébe, és ez elismerésre méltó. (6/5)
2. A háttér. Nincs ellene kifogásom, imádom a sötét színeket, és ez a fejléchez is passzol. (2/2)
3. A bejegyzések és modulok háttere. Ha feltétlenül más színűre akarod a modulsáv hátterét, mint a bejegyzéssávét, akkor tedd egy kicsit sötétebbre az előbbit, mert a mostani árnyalata túlságosan kilóg a sorból. Vagy lehetne ugyanolyan színű, mint a bejegyzéssáv, vagy épp fehér is, mint a bejegyzések fejléce. (2/2)
4. A betűszín, betűtípus, betűméret. Összességében egyikkel sem lenne semmi bajom, ha nem fordulna elő a rózsaszín betűszín is, a bejegyzések és a modulok címeinek képében. Én a feketére vagy a fehérre voksoltam volna, de te tudod. A többi viszont minden szempontból könnyen olvasható és kellemes a szemnek. Ja, és a másik, amit viszont nem tudtam megmagyarázni: a bejegyzések betűtípusa egy tök letisztult, egyszerű betűkészletű darab, az első fejezetben mégsem tudja kezelni nemcsak az ő és az ű betűket, hanem az összes ékezetes betűt sem. A többinél tökéletes, ott mégsem. Mi történt? (3/2)
5. Az effektek. A linkeffektekkel meg vagyok elégedve, tényleg jól néznek ki. Effektként felhozhatnám még a menüsor megpördülő gombócait, amik szintén bejönnek. (5/5)
6. A modulok. A legnagyobb bajom az, hogy tele van pakolva a modulsáv mindenféle szarsággal: plecsnikkel, kampányokkal, anyám tyúkjával... Ha feltétlenül elhivatott követője vagy ezeknek a dolgoknak, akkor legalább csinálhattál volna nekik egy külön oldalt, mert így mégiscsak a te blogod rendezettségének és követhetőségének a rovására megy az elhivatottságod.
A másik bajom a "Hé..."-nevezetű szöveg. Ironizáltál a végén, de tényleg nem lett okosabb vagy gazdagabb senki attól, hogy az a modul ott van. Amit meg egyenesen viccesnek találtam, az a Magyar Blogok nevű oldal és a Wattpad hirdetése volt. Pénzt kapsz tőlük ezért? Linkcserétek van? Vagy kiraktad, mert azt gondoltad, attól lesz menőbb a blogod, ha háromkilométeres modulsávja van felesleges hülyeségekből?
Ha már tanácsot kell adnom, hadd mondjam el, én hogy rendezném el a modulsávot, ha a blogod az én blogom lenne: véleményszámláló, fülszöveg, pirítósok, chat, információk, archívum, Vincent mögött, pirítóscsere, kukkantások. Ami pedig nem szerepelt a felsorolásban, azt leszedném (magyar bloggyűjtemény és hé...), a többit meg maximum átpakolnám egy hirdetéses oldalra (plecsnik, bloglovin), mert jelen állapotában tarthatatlanul zsúfolt hatást kelt. (12/5)
7. Ötletesség, egyediség + könyvborító, stb. A fejléc ellentmondásosságán kívül semmi pozitívat nem tudok mondani a blog külsejének egyediségéről. Talán azt, hogy pirítósoknak nevezed az olvasóidat. Könyvborítót meg nem találtam, ami nem lenne baj, így viszont nincs nagyon mit pontoznom e téren. (5/2)
8. Az összhatás. Egy anime-rajongónak (vagy nem tudom, mit ábrázol az a rengeteg gif a blogon, meg a fejléc) bizonyára bejön, hogy mindenhonnan egy animált srác vigyorog vissza rá, de engem rettentően idegesít, ezért nem tudok úgy időzni a blogon, mint például egy Trónok harca-fanfiction oldalán, érted. Ezért lehet, hogy elfogult vagyok. Ééés ezért nem érdemes tőlem kritikát kérni egy ilyen jellegű sztoriról. (5/2)

A kinézet összesen: 40/25


A tartalom
1. A cím. Hát, egészen biztosan sokkal többet mondana nekem, ha ismerném a fanfiction alapjául szolgáló művet, amihez nem volt szerencsém. Utánaolvasni se nagyon volt kedvem, mert tudom magamról, hogy még a végén egy teljesen más dologra bukkanok a 'the purple guy' címszavakkal, mint amire kéne, és félreinformálom saját magamat. Így ez... hát, nem lesz túl szakszerű.
A cím maga találó, ha azt nézzük, hogy minek a fanfictionje, és jól is hangzik. Emlékezetes, megfelelő hosszú, satöbbi. Szerintem fölösleges volt utána zárójelbe odaírni az alapmű teljes címét, de ez még elmegy. Szögletes zárójelben az infó, hogy a blog szünetel - gyakori jelenség, és legalább rögtön felvértezi az olvasót, mire számítson. (6/5)
2. A fülszöveg. Nem tudom, első olvasatra nem volt túl szimpatikus. Lehet, azért, mert a fölötte villogó mozgókép szüntelenül arra emlékeztetett, mennyire értelmetlen az életem.
Mégis, jobban megnézve felfedezhettem, mennyire kreatív, hogy az első öt sorban leírod az étterem hirdetését, aztán az ezzel szöges ellentétben álló valóságot. Ironikus ellentét. Ügyes!
Ez alatt az idő alatt bármi megtörténhet, ezt nem tudja jobban senki egy személynél. - Ezalatt egy szó.
Vincent 6 éves korában óriási tragédiát élt át az étteremben, ez örök életére nyomot hagyott benne. - 'ez' helyett célszerűbb lenne azt írni, hogy 'ami'. És a másik: hacsak nem halhatatlan ez a bizonyos Vincent, akkor nem hagyhat benne nyomot örök életére semmi. Legfeljebb egész életére.
Egy dolgot megfogadott azóta: mindent, ami a helyhez köthető, elpusztít - vagy éppen megöl. Vajon Vincent tényleg erre vetemedik? - Hát, a blogos sztorik alapsémáit ismerve én azt mondanám, hogy biztosan megpróbálja, de nem sikerül neki. A költői kérdésed jobban hangzana, ha a sok alapsablon ismerete mellett nem tudnám előre a történet kimenetelét.
Netán megváltozna, ám mégis késő lenne? - Valószínű, különben semmi súlya nem lenne a sztorinak.
Bekövetkezhet egy súlyos tett után a megbánás? - Ha már megkérdezted, akkor biztos vagyok benne, hogy Vincent számára igen.
Nem tudom, látszik-e, mi a problémám. Túl egyértelmű a fülszöveg kérdései alapján, hogy mi fog történni, és ez nem jó. Oké, utaljon a sztorira, de ne ennyire! (5/3)
3. Az oldalak. A jelentkezések nevű oldi az egyetlen, amit szó nélkül tudok hagyni. A fejezetes is rendben lenne, ha értelmesebb neve lenne (nem tudtam azonosulni azzal, hogy sorjában), és nem írnád oda a számozott fejezetek mellé zárójelben betűvel is a számokat. Illusztrálom: 2 (Második fejezet), írod te. Jól néz ki ilyen formában, de mi értelme?
Őszinte leszek, nem tudom, mik az animatronikok. Lehet, hogy ez valami japán fogalom. Vagy egy alapdolog. Műveletlen vagyok, oké? De holtbiztos, hogy, amit ott találtam, nem nyerte el a tetszésemet. Nemcsak a műanyag alakokat ábrázoló képek miatt, azokat már megszokhattam, hiszen japánfan blogról beszélünk. Nézzük sorra. Minden karakternek kiírtad a magasságát is - de minek??? Senki nem jegyzi meg, senkit nem érdekel, egy karaktert sem fogunk jobban megismerni a pontos magassága alapján, és még sorolhatnám. Amin meg még kiakadtam, az az volt, hogy mindenkinek kiírtad a "státuszát" is. Nem tudom, feltűnt-e, de ez rohadt nagy spoiler lehet. Pl. teszem azt, én most tévedtem a blogodra, elolvastam a prológusát, amiben rögtön megkedveltem a főszereplőt, aztán benéztem a szereplőkbe, hogy informálódjak. És annak a szereplőnek, akit megkedveltem, tegyük fel, hogy oda volt írva a státuszához, hogy halott! Upsz, spoiler warning. Nagyszerűen sikerült lelőni a poént. Az meg főleg nevetséges, ha valakihez odaírod, hogy halott, aztán zárójelesen megjegyzed, hogy elvileg. Még jobb. Egy fejezetben elhiteted az olvasóval, hogy ez vagy az meghalt, de közben már írod a folytatást, amiben kiderül, hogy az a tag még él, ezért átírod a státuszát a szereplős lapon. Nem túl jó módszer.
Az "Amit tőletek kaptam" oldallal meg csak annyi a problémám, hogy a tucatnyi különböző betűtípus és betűszín, ami előfordul benne, nem kelt túl rendezett hatást. (4/1)
4. A prológus. A fülszöveg után egyáltalán nem lepett meg benne semmi, ettől függetlenül jó volt. Megismerhettük a főszereplőnk hátralévő életére legnagyobb hatást gyakorló eseményt, ami gyakori prológus-téma, de jól megoldottad, tetszik. A hossza szerintem tökéletes, a sorkizártság miatt kellemes a szemnek, még idézetet és fotót is kapunk az elején. Pont a legérdekfeszítőbb ponton fejezted be, ami hatalmas pozitívum egy prológusnál. Ami még nagyon tetszett, az volt, hogy milyen nemes egyszerűséggel vezetted elő nekünk Vincent karakterét. Így szinte már látom is magam előtt, milyen felnőtt lesz belőle. Nagyon ügyes! Helyesírás és fogalmazás terén egy szavam sem lehet rá, minden hibátlan, hihetetlen! (5/5)
5. A történet. A fejezetek hossza nekem bejön, a sorkizárt szöveg még jobban.
A két fejezet alatt nem sok minden történik azon kívül, hogy Vincentet hihetetlenül gyorsan felveszik biztonsági őrnek az étterembe, ahol megölték a szüleit, de ez senkit nem nyom, ha az elkövetkezendő fejezetekben beindulnak az események.
Logikai bukfenc, amit felfedeztem: a fülszövegben harminckét évről írsz, az első fejezetből viszont az derül ki, hogy Vincent 22 éves volt hat hete. Döntsd el.
Az alapséma nem túlzottan eredeti; adott a gyerekként elcseszett, pszichopata kisgyerek, akinek elcseszettségéért főként az a felelős, hogy egy másik pszichopata a szeme láttára mészárolta le a szüleit, valamint a már felnőtt gyerek bosszúvágya. Nos, ez a legnagyobb jóindulattal sem kíván túl sok kreatívságot. Viszont ahhoz, hogy a kivitelezése jó, vagy akár zseniális legyen, kell tehetség, és, ha neked van, akkor előtted a pálya - két fejezet után nem tudom megállapítani, hogy mennyit fogsz kihozni belőle.
Ha elfogadsz egy tanácsot, vagy sürgősen állj neki a folytatás írásának, vagy mondj le róla. A történet szerintem ér annyit, hogy energiát és időt fektess bele, de egy sztori, amivel már fél éven keresztül nem foglalkoztál, eléggé eltávolodik tőled - én már csak tudom. És egy tőled távol álló dolgot nehéz később teljes átéléssel csinálni megint. Ezért szerintem vagy minél előbb éleszd fel a blogot, vagy ne tartsd tovább kétségek között az olvasóit.
A történet alapötlete: (10/2) Az alapötlet kivitelezése: (10/8), bár ez egyenlőre nem túl szakszerű pontozás, tekintve a kevés alapanyagot a döntéshez.
6. Leírások, párbeszédek, a karakterek. Hiába szerepel egy hegy szereplő a számukra fenntartott oldalon, Vincenten kívül nem sok mindenkit tudok értékelni karakterek terén. Nem tudom megérteni, miért kell kirakni a szereplők közé olyasvalakit, aki csak visszaemlékezés szintjén fordul elő (lásd: Jessy), vagy épp egy macskát (?!!!?!). Á, mindegy. Legalább Vincent ellen nincs kifogásom - teljesen dilis, tehát pont olyan, mint amilyennek lennie kell. Szuper őrült karakter, aki köré fel lehet építeni akármilyen zseniális sztorit is.
Párbeszédekről nemigen tudok beszélni, tekintve, hogy Vincent szinte senkivel nem beszél a macskáján kívül - a prológusban gyerekként szólt egy-két szót az anyjához, plusz a második fejezetben beszélt hozzá az a tag, aki felvette biztonsági őrnek, de ennyi.
Leírásokból sincs túl sok, de legalább van, legalábbis úgy emlékszem, és azok kifogástalanok. (15/10)
7. Stílus, fogalmazás. Van egy, minden sorból sütő, egyedi stílusod, ami tökéletesen illik nemcsak Vincent szemszögéhez, de a történethez is, és önmagában is szuperül megállja a helyét. A fogalmazásod szerintem hibátlan, semmilyen zavaró, visszatérő hibát nem fedeztem fel benne. (5/5)
8. A helyesírás, szókincs. A szókincsed meglepően bő, és a helyesírásoddal sincs problémám, egyszerűen makulátlan, legalábbis nem emlékszem egy hibára sem. Felüdülés volt olvasni, komolyan! (5/5)
9. Hitelesség, történetvezetés. Vincent 22/32 dilemmájáról már írtam a történet kapcsán, de még egy hiteltelen mondatot fedeztem fel a sztori során, méghozzá az első fejezetben:
Akárhányszor kitettem az utcára a lábamat, valamiért minden egyes alkalommal utánam szegődött, és csak birizgálta a szürke szempáromat. - Biztos én tévedek, de szerintem Vincentnek lila a szeme.
Más bajom viszont nem volt hitelesség terén, és a történetvezetésed is praktikus: mindig ott vetsz véget egy fejezetnek, ahol az olvasó a leginkább várja a folytatást. (5/4)
10. Ötletesség, egyediség + trailer, függelék, stb. Trailert nem találtam, ami nem is baj, mert nehéz lenne ehhez a sztorihoz trailert készíteni, és a trailerek különben is fölösleges tucat-elcsépeltségek (grat, Nessa, ezt nagyon jól megmondtad).
Egyedinek nevezném a fülszöveget, a stílusodat és a fogalmazásodat. És még az alapötletet is, mert, bár nem ez a legegyedibb, de nem is a legsablonosabb, és ez nem kis szó, bármennyire is úgy hangzik most, hogy ironizálok. (5/5)

A tartalom összesen: 75/53

2 megjegyzés:

  1. Kedves Nessa!
    Őszinte leszek: megleptél. Mindkét értelemben. Ha körbenéztél, és esetleg rákattintottál valamelyik, blogom alapján írt kritikára, akkor érteni fogod. Most pedig lehet, meglepő leszek, de köszönöm. Eddig éltem a cukormázban, bár azt sem gondoltam komolyan, amit mások mondtak, de most, végre jött egy kritikaíró, és nem a nyálat öntötte rám - hanem az igazságot. Szóval köszönöm.
    A kinézet. Speciel az egészet a designkészítő gyúrta össze, aki nem én voltam. A designra mindig megkapom a kritikát, hogy "a fejlécen ez nem tetszik", "az elrendezésben ezen változtatnék"... igaz, a designhoz eddig az volt írva, ÉN alakítottam át, de ez szintén a designer volt. A kampányokhoz hozzá sem nyúltam, de itt volt az ideje: mindet leszedtem, egy kivételével, kell a francnak. Az életkedvem is így engedte.
    Az oldalakat átneveztem, és sokkal jobb. A modulok feletti képekkel mi legyen? Nem tudom magam sem. Őszintén, fájna a szívem, ha levenném, mégis néha úgy érzem, kukába velük. Sőt, mindent felsorolhatnék, de a lényeg az, hogy a tanácsaidat megfogadva, kijavítottam a hibákat a kinézeten. A fejlécet pedig valamiért meg szeretném változtatni.
    A történet rész. A blog alapjául szolgáló mű történetesen egy játék. Tudom, nézhetsz hülyének. Ki a franc választ ilyen témát?! Igen, én voltam ez az elvetemült. Pár részletet kiszedtem a címből, a Szünet felirattal együtt. Mivel már csak a bétai átolvasásra várok, és publikálásra kerül a harmadik rész. Amit még megjegyeznék, hogy nem animéről van szó, sőt, Japánnak az egészhez köze sincs - ez egy amerikai tervezésű játék.
    Fülszöveg. Egyre inkább rájövök, hogy nem tudok fülszöveget írni. Mindenhol logikai hibákat vétek, és te olyanokra világítottál rá, amire más azt mondja: hűha, ez nagyon jó! Végülis, az egész szubjektív: kinek mi jön be.
    Az oldalak. A fejezeteknél kiszedtem a hátsó szöveget. Mikor elolvastam a karakterekre tett megjegyzésedet, esküszöm, elmosolyodtam kínomban. Hogy lehetek ilyen hülye? Belerakok egy rakat spoilert az egészbe, francokat a szereplőkbe!
    Amikor már megnyugodtam, az a prológus volt. Történetesen én inkább a történetre fókuszálok, minthogy a kinézetre és egyebekre, de sajnos-nem sajnos, a bloggeren már a kinézet is óriási lényeg. Tehát, itt már becsúszik egy köszönöm is. :)
    Mint fentebb említettem, napokon belül érkezik a folytatás, nem akarom veszni hagyni a blogot. Mindig a logikai részénél bukok el, nem figyelek, hogy az előbb kéket írtam, de a következőben meg már hupilila lesz belőle. Ezekre próbálok figyelni, köszönöm.
    Viszont itt már csak köszönni tudok, már százszor leírtam, de ezt is kijavítottam, meg azt is.
    Lényegében véve: köszönöm, hogy végre jött egy ember, aki megmondta az igazságot. Nekem jót tett.
    Remélhetőleg nem voltam túl sok (de én mindig sok vagyok), köszönöm, hogy időt szántál rám!
    Üdv,
    Vic

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Vic!
      Én köszönöm, hogy hozzám fordultál a bizalmaddal, és, hogy ilyen terjedelmes kommenttel leptél meg - már ennyiből is érzem, hogy érdemes volt rászánnom az időt a blogodra. :)
      Nem nézlek hülyének, pontosan érzem azt, milyen, amikor valami annyira a rabjává tesz, hogy nem ismersz korlátokat. Látod, tényleg nem értek hozzá, ha nekem Japán és Amerika ugyanaz. Vedd úgy, hogy nem animéztem le. XD
      Örülök, hogy nem hagyod veszni a blogot, szerintem tényleg megéri a folytatást, sőt! Nem voltál túl sok, nagyon örülök, hogy leírtad ezeket. :) Én köszönöm!
      Üdv: Nessa

      Törlés

Szkielet Smoka Zaczarowane Szablony